Hétköznapi varázslástan -beszélgetéssorozat a Néprajzi Múzeumban

Hogyan mutatkozik meg a rituális szépség? Mit jelent szépnek lenni egy amazóniai őslakos közösség ünnepein? Hogyan jelenik meg a test díszítésében és az ünnepek forgatagában a mebengokre (kajapó) indiánok világképe, mitológiája, közösségi identitása? Hogyan örökíti meg fényképein mindezt egy kulturális antropológus, aki fél évszázada kutat közöttük? A budapesti Néprajzi Múzeum új kiállítása egy különleges fotógyűjtemény segítségével válaszol a fenti kérdésekre.

A Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítás az 1910-es évek Magyarországára repít: abba az időbe, amikor a fénykép még üvegre született, és a fotográfusok műtermei egyszerre voltak technikai laborok és életmesék színterei. A tárlat a magyar fotótörténet egy különleges és sebezhető kincséből, a vidéki fényképészműtermek két tonnányi, 25 000 darabos, Néprajzi Múzeumban őrzött üvegnegatív gyűjteményéből válogat.

A Foltvarrás kékben című kiállítás a foltvarrás mint technika, közösség és életforma gazdagságát mutatja be. A Nagyjainktól örökül – kékfestő pályázat nyertes alkotásai mellett a tárlat a Magyar Foltvarró Céh több mint harminc évének történetét is felidézi. A foltvarrás – vagy patchwork – a kézimunka egyik legösszetettebb formája: különböző anyagdarabokból új textil születik, ahol minden öltés ritmust, történetet és személyes üzenetet hordoz. A kékfestés mesterségét beemelő művek a hagyomány és a kortárs kísérletezés határán mozognak, kézzel és géppel varrva, applikálva, tűzve és hímezve.