Adventi koszorú- készítő workshop a Guzsalyas Műhellyel

Hogyan mutatkozik meg a rituális szépség? Mit jelent szépnek lenni egy amazóniai őslakos közösség ünnepein? Hogyan jelenik meg a test díszítésében és az ünnepek forgatagában a mebengokre (kajapó) indiánok világképe, mitológiája, közösségi identitása? Hogyan örökíti meg fényképein mindezt egy kulturális antropológus, aki fél évszázada kutat közöttük? A budapesti Néprajzi Múzeum új kiállítása egy különleges fotógyűjtemény segítségével válaszol a fenti kérdésekre.

A Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítás az 1910-es évek Magyarországára repít: abba az időbe, amikor a fénykép még üvegre született, és a fotográfusok műtermei egyszerre voltak technikai laborok és életmesék színterei. A tárlat a magyar fotótörténet egy különleges és sebezhető kincséből, a vidéki fényképészműtermek két tonnányi, 25 000 darabos, Néprajzi Múzeumban őrzött üvegnegatív gyűjteményéből válogat.

A kiállítás a kortárs japán mangák (képregények) perspektívájából közelít Kacusika Hokuszai (1760–1849) ukijo-e mester Hokuszai Manga című, több ezer rajzból álló, rendkívüli hatású rajzgyűjteményéhez. A tárlat nem azt kívánja igazolni, hogy Hokuszai a mai értelemben vett manga „feltalálója” lett volna, hanem azt vizsgálja, miként alakult és változott a „manga” fogalma, használata és jelentése az elmúlt kétszáz év során.