Veszélyben levő szerb keresztény emlékek (vendégkiállítás)

A kiállítás középpontjában olyan, nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű műemlékek állnak, mint a dečani és gračanicai kolostor, a Peći Patriarchátus, valamint a prizreni Ljeviši Istenszülő-templom. Ezek a helyszínek az UNESCO világörökségi, illetve veszélyeztetett világörökségi listáján is szerepelnek, és a balkáni térség középkori művészetének és egyházi kultúrájának meghatározó alkotásai.

A látogatók a freskóművészet, az egyházi építészet és a díszítőszobrászat remekművei, valamint középkori írásos emlékek – például alapítólevelek, falfeliratok és kőbe vésett szövegek – révén nyerhetnek betekintést e szent helyek történetébe. A bemutatott freskók közül több monumentális ciklus a bizánci késő középkor leggazdagabb ikonográfiai programjai közé tartozik, amelyek szinte teljes egészükben fennmaradtak. A kiállítás egyik különlegessége, hogy nem csupán a művészeti értékekre fókuszál, hanem a kulturális örökség sérülékenységére is reflektál. A látogatók képet kapnak arról, milyen károkat szenvedtek el egyes emlékek fegyveres konfliktusok, vandalizmus vagy ellenőrizetlen környezeti hatások következtében, és milyen nemzetközi erőfeszítések zajlanak megőrzésük érdekében.

A tárlat lehetőséget teremt arra, hogy a közönség „közelebb lépjen” ezekhez a több száz éves szent helyekhez, és érzékelje a spirituális jelentőség és a fizikai veszélyeztetettség közötti törékeny egyensúlyt. A közönség olyan legbilincselő történeteket is felfedezhet, amelyek ritkán kerülnek a nyilvánosság elé. A bemutatott emlékek között szerepelnek olyan alkotások, amelyek esetében a középkori mesterek személye és kézjegye is azonosítható; valamint olyan uralkodói alapítások, amelyek mögött hatalmi konfliktusok, családi drámák és történelmi fordulópontok húzódnak meg. 

A kiállítás egyik legmegrázóbb története a prizreni Ljeviši Istenszülő-templom freskóihoz kötődik. A templom falait a 14. század elején festették ki, a késő bizánci művészet egyik kiemelkedő alkotásaként. A freskók több mint hatszáz éven át viszonylag sértetlenül maradtak fenn – háborúk, birodalomváltások és történelmi törések ellenére. 2004 márciusában azonban a templomot szándékosan felgyújtották. A lángok és a füst súlyosan károsították a belső teret: egyes szentek arca megperzselődött, más jelenetek szinte eltűntek a falról. A pusztítás után sokáig úgy tűnt, hogy a freskók jelentős része végleg elveszett. A restaurátorok azonban meglepő felfedezést tettek. A középkori mesterek által alkalmazott természetes pigmentek és vakolatrétegek egy része ellenállóbbnak bizonyult a tűzzel szemben, mint a későbbi átfestések. A károk eltávolítása során olyan részletek kerültek elő, amelyeket évszázadok óta senki sem látott: finom arcvonások, apró feliratok, szinte „rejtett” festői megoldások. A templom ma egyszerre hordozza a pusztítás nyomait és a túlélés bizonyítékait. 

A szerb vendégkiállítás a nemzetközi kulturális együttműködés és a közép-európai kulturális párbeszéd jegyében valósul meg, és hozzájárul az európai kulturális örökség megőrzésének fontosságáról szóló közös gondolkodáshoz.